A 10-esről

Az 1998-2003-as Zidane óta a világ, Maradona óta Argentína legzseniálisabb játékosa újra csodálható. Mindenki nézzen Copa Américát.

Felismerés

Gondolkoztam és rájöttem, mennyire jó, hogy senki sem olvassa a blogomat. Így nem kommentál, nem kritizál senki, meghagynak az amúgy teljesen megalapozott hitemben, hogy ebben az országban én értek a legjobban a focihoz.

Az transzferekről

Bár vasárnap óta vége a focinak - ma még lesz egy Sevilla-Getafe, de az senkit sem érdekel -, van miről filózni. Igaz, ezek mind elvi dolgok, de legalább foglalkozhatunk valamivel, ami a focival kapcsolatos. Az átigazolásokról van szó, amik többségének semmilyen jelentősége sincsen, de vannak, amik rengetnek, de alapjában. Most sorra veszem a nagycsapatokat, hogy eddig mit csináltak vagy mit akarnak, és ezek mit jelenthetnek nekik, illetve azoknak, akikkel üzletelnek (így legalább kiderül, kiket tartok nagycsapatnak). Ami az olaszokat illeti, a feljutást jól megünneplő Juventus elkezdett nagybevásárolni, igaz, sok értelmeset egyelőre nem csináltak. Elengedték Robert Kovacot, ami nem jó, de nem is rossz, még korábban bejelentették, hogy jön Salihamidzic; ez nem tűnik túl okos ötletnek, a Bundesligában évtizedeken át a szélen rohangáló bosnyákot csak a színészi képességei jogosítják fel arra, hogy a Serie A-ban játsszon, egyébként meg lassú és egyre idegesebb is. Jött még Tiago, aki nélkül tavaly a Chelsea, idén a Lyon is bajnok lett volna, Iaquinta meg az a csatár, aki csak úgy van, esetleg lő öt-nyolc gólt, elesik húsz-harmincszor a tizenhatoson belül, majd megigazítja a haját. Ráadásul Deschampsot cseréltek Ranierire. Nem lesz szép szezonjuk. Nekünk viszont korrekt lesz, mert az Inter nem gyengült meg, megtartották Figót is, természetesen hatalmas igazolásokat emlegetnek idén is, de ezek úgysem történnek meg. Ez a keretük azonban bőven elég lesz arra, hogy minimum versenyben legyenek a Milannal, akik már két értelmetlen dolgot is tettek az elmúlt hetekben: leigazolták Suazót, és megtartották Gilardinót. A spanyolok természetesen mindenkinél hangosabbak, ahogyan azt a Realtól, a Barcától, a Marcától és az Astól megszokhattuk. Mindenki ebbe a két klubba igazol, és mindenki ezekből megy el. Egyelőre az utóbbi tény hangsúlyosabb; a Realból Roberto Carlos és Beckham elment, olyan országba, ahonnan nem láthatjuk majd őket játszani - bízzunk benne, Helguera is így tesz majd. Ami a Barcát illeti, az elszomorítóan elrealosodó csapatnál korábban kapcsoltak, mint Madridban, a borzalmas szezon után nagytakarításba kezdenek, konkrétumok még nincsenek, de Mottának, Marqueznek, Decónak, Bellettinek illene távoznia, Gudjohnsen jól tenné, mert nem kispadra való, Saviola magától megy el, abszolút érthető módon, Oleguer meg. Hát. Valószínűleg az egyik leggyengébb focista, aki BL-t és spanyol bajnokságot nyert, neki muszáj takarodnia, ajánlanám neki a Compostelát vagy valami hasonlót. Azt még nem nagyon tudjuk, kik érkeznek a két nagyba, a Realnál természetesen napirenden van Kaká, de mondanak majd egy másik nagy nevet is, amikor megértik, hogy a brazil tényleg olyan, mint '56. A Barcánál tudunk már egyet, de azt majd a végén. Átmegyünk Angliába, ahol a négy nagy közül a legkevésbé azt hagyjuk a végére, mert tegnap óta már nem azok. A bajnok MU gyorsan elköltött egy rakás pénzt két fiatal műugróra, most pedig el akarják adni Alan Smith-t, aki ugyan nem alapember, de sok gondjuk lehet még ebből. Ferguson megcsinálta végre a nagy üzletet, ami feledtetheti Carricket: leigazolta Hargreaves-t, aki a legjobb védekező középpályás Angliában, ha Gerrardot éppen nem annak állítjuk be. Rumorkodnak Defoe-ról is; a Tottenham-csatár nem gyenge játékos, de itt sem játszana többet, mint. A Chelsea-nél Abramovics valamiért elkezdett spórolni, de úgy tűnik, megtartják a csapat legnagyobb erősségeit (Lampard, Terry, Mourinho, Makelele, Drogba), a hozzájuk érkező Sidwell és Alex erősítést jelent, Pizzaro leigazolása pedig magyarázatra vár. A Liverpool folytatja, amit Beníteztől megszokhattunk: semmi komoly igazolás, a két magyar srác megszerzése remekül tükrözi az ottani szokásokat. Idén úgy érezték, ők vannak soron Fernando Torres emelegetésével, de az a gyerek valamiért soha nem fog elmenni az Atleticóból. Az eddigieket látva valami az súgja, hármas versenyfutás lehet a bajnoki címért, persze lehet, a Pool idén sem lesz képes legyőzni a fulhameket, és akkor csak MU-Chelsea. Elérkeztünk az Arsenalhoz, akik június 22-én megszűntek nagycsapatnak lenni, és jövő nyáron az UEFA-kupára készülnek majd. Sikerült ugyanis eladniuk azt az Henryt, aki tszívből utálok, de el kell ismernem, ő tette igazán naggyá az Arsenalt az elmúlt években. Tegnap óta egyre inkább érdekel, mihez kezd Barcelonában, valószínűleg hozzászokott már, hogy ő a csapat, a spanyoloknál ez meg nagyon nem így lesz. Az Arsenal meg igazolhat bárkit (közbevetés: hogyan képzelték, hogy nevetséges 24millió ajróért eladják legjobbjukat, és ennyi pénzből majd jól pótolják?), kell nekik pár év, hogy Angliában újra nagy négyesről beszélhessenek.

Angyalok

Borzalmas napom volt. Azt hittem, nem bírom tovább. Már két órája itt vagyok a hotelben, átmasszíroztak, most pihenek a szobámban. Vangelist hallgatok. Megnyugtat, de az agyam folyamatosan jár. Oldalra fordulok, Jens nincs sehol. Már biztosan lement. Igen, le kell menni a csapathoz, az orvos hívott mindenkit. Nem szeretem, amikor meg kell jelenni a szobájában, de ez van. Ott lesz mindenki, és a többi szállodában is ott lesz mindenki a dokinál. Kikapcsolom a zenét és elindulok a mai adagért.A folyosón minden nyugodt, de én nem vagyok az. Egyre többet gondolkozom azon, hogy nem kellene ezt csinálnom. De az is igaz, hogy valamiből meg kell élnem, márpedig ez az egyetlen, amihez értek. Hegyre fel, hegyről le. Iszonyúan nehéz, nem lehetne bírni, ha nem segítenének. A hallban szembejön Sven és Michael. Jókedvűnek tűnnek, viccelődnek, úgy tűnik, ők már kaptak az erőből. Rám mosolyognak, Michael formál egy V betűt az ujjaival és tovább mennek. Mint két angyal. „Bonjour, Monsieur!” – köszön a portás. Nincs erőm beszélgetni, így csak bólintok és a terem felé veszem az irányt.Nem szeretem ezeket az injekciókat, de nem lehet mit csinálni. Számtalanszor végiggondoltam már, és nincs más lehetőségem. El kell tartanom a családom, és ez csak úgy lehetséges, ha azt teszem, amit mindenki más. Nem lehet lemaradni, ezt már mindannyiunk megértette, velem csak az a baj, hogy sokat gondolkozom.Egészen jól aludtam. Kipihent vagyok, ez a nap is menni fog. A rajtnál tömegek ujjonganak, amikor elkezdjük a szakaszt. Szeretnek minket. Ez a legfontosabb.

Ezt még ősszel írtam a doppingról, aktualitása és az időzítés azonban most is zseniális.