McClarenről és Beckhamről

Igaz, Anglia következő, mondhatni, létfontosságú selejtezője csak június hatodikán lesz Észtországban, de van valami, ami miatt most is érdekes ez a téma. Arról van szó, hogy Steve McClaren holnap jelöli ki a keretet, amelyikkel kiáll az elsejei Brazília elleni barátságos meccsre és a fent említettre. A vébé után kinevezett kapitány első dolga volt, hogy mondjon valami nagyot, ez pedig az volt, hogy ő aztán nagyon elkötelezi magát a fiatalítás és a frissítés mellett, ami egy olyan országban, mint a miénk, remekül hangzik, mert kétségtelen, hogy valamit mondani kell, de Angliában ez elég furcsán hangzik. Így hát a jó Steve első felindulásában megmondta a vébén a legjobb angol teljesítményt nyújtó Beckhamnek, hogy bocsi, de ennyi volt. Ez júliusban volt, azaz már tíz hónapja mindenki azt várja, vajon mikor jön rá végre, hogy Beckhamre nagyobb szüksége van az angol tizenegynek, mint bárki másra. Lehet mondani rá bármi rosszat, ami talán igaz is, a rengeteg közszereplés, partikon mosolygás, sznob életmód, mindig hibátlanul belőtt frizura, de. Ezek mind olyan dolgok, amik a pályán egy kicsit sem számítanak. Amikor a fociról van szó, fut, csúszik, küzd, mindent belead, ami az ő esetében ráadásul nem is kevés. Nagyon keveseknek jut eszébe Beckhamről, hogy amikor pályán van, ő futja a legtöbbet, ő passzol a legpontosabban, sok labdát szerez, nem is nagyon adja el, a legfontosabb pedig, hogy amióta profi, ő harcol a legjobban a csapatért. Manchesteriként vetekedett vele Roy Keane, de a technikai adottságaikat már nehezebb lenne összevetni. Amióta a Realnál van, vitathatatlanul ő teszi a legtöbbet a Madridért, erre még Capellónak is rá kellett jönnie télen, amikor beismerte hibáját és újra elkezdte játszatni. Ezt meg kell tennie most McClarennek is, mert hiába hal meg minden angol focista a pályán a válogatott mezért, Beckham jelenléténél többet semmi sem jelent a csapattársaknak.